Ebben a menüpontban mint egy blog szeretnék megosztani gondolatokat
FÖLD NAPJA (2022.04.22.)
Alapvetően nem szeretem a nemzetközi napokat, persze jó dolog minden nap valamire felhívni a figyelmet, de ez olyan felvillanás, olyan érzésem van ezekkel a dolgokkal, mintha oké, egy napot erre szántunk és letudtuk, mehet minden úgy tovább mint eddig. Most mégis fontosnak tartom, hogy beszéljünk a Föld napjáról.
És ezt úgy szeretném most leírni, hogy nem letudtuk ma, hanem arra szeretnék mindenkit hívni, hogy fogadjuk meg, hogy mától minden nap foglalkozunk a témával, hogy beépítsük a minden napjainkba és a gondolatainkba. Hogy ez a FÖLD az ember otthona. Olyan lesz, ahogy bánunk vele, magunkkal és egymással. Egy rendszer mely összeköt, és hatással van. Az anyagvilág attól tud élni, hogy mi gondozzuk, építjük, ha nem foglalkozunk vele, ha nem szerejük, nem gondozzuk akkor elhal, eltűnik. Ezt a szeretetet, gondoskodást, odafigyelést minden nap oda kell adnunk embertársainknak és környezetünknek. Minden nap gondoskodni kell arról, hogy harmónia legyen a körülöttünk lévő világban. Csak akkor tud életben maradni a Föld, ha nem használjuk ki. Ha elismerjük és megóvjuk szépségeit. Ha tudatosan felismerjük nincs szükség az anyag ilyen formájú felhalmozására, ha inkább a bennünk élő lelki dolgokat használjuk fel és nem a pénz és az anyagias dolgok lesznek a meghatározóak, ha nem a más kárára csak a saját érdekünkben nem mondunk le a pazarlásról a mások kihasználásáról, akkor ez a FÖLD nem sokáig lesz az otthonunk.
Gondolkodjunk el ezen, tegyük jobbá és boldogabbá az embereket nap mint nap, és akkor biztosan jobb hely lesz a FÖLD!
MINŐSÍTÉS (2022.02.10.)
Soltész Ian – Szuperszemélyiség vagy – hívta fel a figyelmemet arra, hogy ne minősítsek másokat. Pontosabban Ian ebben a videóban beszél erről (https://fb.watch/b4DVtKYz7-/) illetve, Gabrielle Bernstein – Az Univerzum mindenben támogat c. könyvében is van arról szó, hogy a mások minősítésével, ítélkezésével elveszíted a szeretetteljes összhangot. – Szóval mit is akarok ezzel mondani?
Azt tapasztalom az életemben, hogy az emberek leginkább panaszkodni szeretnek, vagy másokat kritizálni. Kritizálnak, mert féltékenyek mások mindenféle dolgára. Elítélnek másokat csak azért, mert a másik ember máshogy gondolkodik, máshogy cselekszik, máshogy viselkedik. – Ha te máshogy gondolod, mást tapasztalsz akkor írd meg nekem 🙂 – info@202x.hu
Arra jöttem rá, hogy amikor elkezdek mást minősíteni, a másik személyt megítélni, akkor magamból indulok ki. Én hogy látom, én hogy tenném, én mit gondolok, nekem ez tetszene és megjegyzéseket teszek ha a másik nem így látja. Na ez az amit el kell engednünk. Ha sikerül elengedni akkor felszabadulunk. És főleg tudunk azzal foglalkozni mi is a mi dolgunk mi az amit nekem kell tenni. Nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogy a másik mit tesz, mit csinál, mit mond. Ezt az energiát arra kellene fordítanunk, hogy én a saját dolgomat hogyan teszem, hogyan valósítom meg a saját küldetésemet, és leginkább nyitottnak kellene lennünk és szeretettel fordulni a másik személy felé, hogy megismerjük milyen is ő valójában. Ha nem elítéljük, hanem megismerjük, akkor meg fogjuk érteni, hogy Ö mit miért tesz vagy mond…
Persze, nem mindenki cselekszik helyesen, nem mindenki etikus, könnyen átgázol a másik emberen és sorolhatnánk. DE – ha csak ítélkezünk és főleg a háta mögött beszéljük ki attól semmit sem tettünk azért, hogy a helyzet megváltozzon. A legfontosabb, hogy mindig a saját döntéseimért, tetteimért, szavaimért vagyok a felelős! – Legközelebb amikor mást megítélnél gondoljam végig, mi a helyzet saját magammal? És ha azt is gondolom, hogy oh hát velem minden rendben, akkor gondold végig azt, mennyire ismered azt a személyt akit megítélni készülsz? És ha ezt is kipipálod, akkor azt gondold végig, hogy pozitívan tudsz e beszélni az illetőről? A szeretet, a dicséret, a mások megértése ami előrébb visz, a negatív dolgok negatív dolgokat teremtenek, a pozitív gondolatok újabb pozitív gondolatokat szülnek.
Ha szívesen tanulnál, hogy jobban megismerd magadat, másokat, a minket körülvevő világot, ha szeretnél egy békésebb, szeretetteljes jövőt építeni írj nekem: tanulok.202x@gmail.com
KEDVESSÉG (2022.01.18.)
Egyik ismerősöm ma azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy miért nem kedvesek az emberek? Kedves olvasó, most gondold végig a napodat….Hogyan viselkedtél másokkal? Segítettél ma bárkinek? Önzetlenül? Csak úgy, mondjuk egy mosollyal, egy kedves szóval, tettel? És ha végiggondolod a mai napodat, hozzád hogyan viszonyultak az emberek? Kedvesek voltak? Segítettek? Volt valami problémád amire másoktól kaptál választ, segítséget, megoldást? Ha valaki nem volt hozzád kedves, biztosan lezuhant az energiaszinted, és lehet a következő pillanatban aki hozzád fordult nem tudtál kedves lenni. Ha így volt akkor ezt a folyamatot meg kell állítani. Úgy gondolom, alapesetben olyanok vagyunk amilyen a környezetünk. Hisz a társadalomban élünk, és ha tartósan egy minta vesz körül akkor ezt a mintát vesszük fel mi is. Ha mondjuk szomorúak körülöttünk akkor egy idő után mi is azok leszünk. Ha azt tapasztaljuk, hogy mindenki átgázol a másikon akkor simán azt gondolhatjuk mi is ezt tegyük így lehet eredményt elérni. Sokkal gyakoribb, hogy negatív energia, érzés, hangulat veszi körül az embert, mint pozitív, boldog, szeretetteljes. De ha azt érezzük, hogy nem kedvesek az emberek, akkor nem az a megoldás, hogy mi is ilyenek leszünk. NEKÜNK kell megtenni az első lépést. Nekünk kell kedvesnek lenni, segíteni a másiknak, és főleg minden körülmények között megtartanunk ezt az elhatározást. És ha így cselekszünk, lehet nem rögtön, nem a következő embernél fogjuk áttörni a falat, de hiszem és tudom, hogy ha kitartóak vagyunk akkor a mi példánk is ragadós lehet, és igenis elérhetjük, hogy másoknak is megtanítsuk, hogyan legyenek kedvesek, segítőkészek, boldogok az emberek, és hogy hogyan adják ezt másoknak is át. A mai nap üzenete, legyél mindenkivel kedves!
Pillanat megélése/Szabadság:
2022. 01.17. – Az új esztendőben ez az első gondolat, amit ide írok, bár sok téma megfordult a fejemben az első két hétben, de ez az amit mostanság érlelek magamban, és valahol kapcsolódik az előző témához is. A rohanó életmód a mindig a következő feladatra való koncentrálás azt eredményezi, hogy nem tudjuk megélni a pillanatot, mert mindig arra gondolunk mi a következő, hol kellene lennem, mit kell tennem, milyen határidők vannak, nem a jelenben élünk, mindig egy olyan jövőben ami még meg sem történt, miközben elengedjük azt ami éppen történik. És itt az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy a pillanat megélése nem azonos a hedonizmussal, az élj a mának, mintha nem lenne holnap. Ez inkább az amikor ott vagy, csak azzal foglalkozol amivel éppen kell, azzal, hogy milyen ízeket érzel amikor eszel, hogyan reagál a tested amikor zenét hallgatsz, mit érzel amikor egy filmet nézel, hallod e az erdő különböző hangjait amikor kirándulsz, vagy hogy tényleg megfigyeled hogyan reagál a másik ember a társaságodban, mit érez, és belőled az mit vált ki. És itt jön a szabadság, ha meg tudod élni a pillanatot, akkor szabad leszel, nem azt érzed, hogy jaj nem tudsz koncentrálni a jelenre, mert a jövőn kell agyalni, mert a jövő kulcsa a jelenben van, ha a jelenre koncentrálsz akkor megkapsz minden tapasztalatot és tudást ahhoz hogy az adott pillanatban mit, hogy kell tenned, és ha nincs görcs a jövővel kapcsolatban, akkor szabad leszel, azt érzed, igen, most arra van itt az idő, hogy ezt a pillanatot megéljem. Szóval kezd megélni a pillanatot, kezdj el jelen lenni, és idővel megérzed a szabadságot! 🙂
Várakozás/Rohanás:
2021.12.24. – Így az Advent időszak végén is van mit átgondolnunk. Advent – várakozás. Érdemes végig gondolni, mielőtt a karácsonyfát körülvesszük szeretteinkkel, milyen is volt az elmúlt időszak, advent, a várakozás időszaka? Vagy csak simán december?
Sokszor mondják, a mai ember csak rohan, minden azonnal és készen akar kapni. Nem tud megállni, nem tudja élvezni a pillanatot. Tényleg ilyenek vagyunk? Most tudtunk várakozni? Vagy a szeretet marketing szövege annyira a fejünkbe ivódott, hogy csak rohantunk, akár átgázolva másokon, hogy túllicitálva a másikat, a lehető legszebb és legnagyobb ajándékot, a legújabb és egyben leginkább felesleges akárhányadik tárgyat odatehessük a fa alá és elmondhassuk, igen ezt én vettem neked. Vettem vagy adom? Csak egy tárgyat adok, vagy volt időm lelkem, szellemem ajándékait is összerendezni, akár már a készület, várakozás alatt is megmutatni mi van bennem, időmet és jelenlétemet a másiknak adva?
Mindent gyorsan, azonnal, készen. De ha igazán belegondolunk, beláthatjuk, hogy a rendelt étel is, bár tud nagyon finom lenni, és felszabadítja az időnket, de mégis pár fűszer hiányzik belőle. Hiányzik az érzés, hogy én készítettem neked, hiányzik az idő amit rá szántam az elkészítésre, hiányzik a várakozás, amíg megéltem, hogy az ízek össze érjenek.
Próbáljunk most kicsit magunkba nézni, és ha úgy érezzük, igen ez a rohanás, személytelenség zavar minket, ha zavar hogy a kész dolgokkal átugrunk dolgokat, akkor próbáljuk meg elhatározni, hogy változtatunk. Hogy megnyílunk és magunkat adjuk, időnket és szeretetünket, hogy nem türelmetlenkedünk, átadjuk magunkat a pillanat varázsának. Persze, ha neked így jó, ahogy most van, akkor oké. De arra mindenképpen vigyázz, hogy ne másokon átgázolva, mások hátrányára tedd azt amit teszel!
Ünnep és ünneplés:
Közeleg Karácsony ünnepe, de jelenleg, most Adventet is felfoghatjuk akár úgy mint egy ünnepet, ünnepkört. Legutóbb a születésnapomon gondolkodtam el azon, hogy mit is jelent ez nekem. De éppen ezért is aktuális ez a gondolatsor, hisz Karácsonykor vallásilag a legtöbb Egyház is születést ünnepel. De akár a nem vallásosak számára is felfogható a Karácsony születésként. Szóval, elgondolkodtam mit jelent a születésnap, mit jelent egy egy nemzeti ünnepünk. Jelenleg sok esetben csak azt látjuk, hogy az ajándékok vásárlásáról, a pénzköltésről, a másik való túl licitálásról szól az ünnep. Ez a felszín, de szerencsére én látom a mások segítését is, látom, hogy végeredményben vágynak az emberek arra, hogy a szeretteikkel együtt legyenek, örüljenek egymásnak, és az ajándékokon keresztül végül mégis csak valahogyan megpróbáljuk magunkat is ajándékba adni. Fontosnak tartom, hogy minden ünnep esetében gondoljuk végig mit is ünneplünk. Minden ünnepnek megvan a maga történelmi háttere, minden ünnepnek megvannak a saját hagyományai, minden ünnep emlékezés, hódolat, meghajlás akár elődeink jövőért tett küzdelmeiért, akár szüleinknek kifejezett hála saját születésünkért, akár egy lehetőség, hogy megújuljunk, átgondoljuk mit tettünk eddig és mit tehetünk ezen felül a jövőben. Az ünnepek kiemelnek a szürke hétköznapokból, rendszerszintű visszatérésük harmóniát hoz a rendszerbe ami körül vesz minket. Hiszen megvan az ideje a munkának és a pihenésnek is. Az ünnepek felemelnek a hétköznapi gondokból, megállásra hívnak, megpihenésre. Fontosnak tartom, hogy meglegyen ez a rendszer, és fontosnak tartom, hogy megélhessük az ünnepeket, minden ünnepen tanulhatunk új dolgokat magunkról és a környezetünkről is. Minden ünnepen van mire rácsodálkoznunk, gondolhatunk itt akár a szebbnél szebb karácsonyi díszkivilágításokra. Engedjük meg, hogy átjárja szívünket lelkünket az ünnep, pihenjünk meg, és engedjük befogadni mindazt amit akar adni számunkra. Ne engedjük meg, hogy csak átessünk az ünnepen, hogy letudjuk az ünnepet, adjuk bele magunkat és engedjük megérintsen minket. Ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk az ünnepet, annak történelmét és hagyományait, tápláljuk, éltessük és adjuk tovább azt a lángot amelyet az ünnep ad nekünk. És ezt nem csak Karácsonyra értem, minden ünnepnél nézzük meg mit ad nekem, mit adhatok én hozzá az ünnephez. Legyünk az ünnep része és hagyományozzuk tovább az ünnepet. És még egy fontos dolog! Ünnepek alkalmával teljesen természetes, hogy megajándékozzuk egymást, hogy jobban odafigyelünk mások szükségleteire, de fontos, hogy az ünnepek ráébresszenek minket arra, hogy az év minden napján szükséges, hogy odafigyeljünk a másik emberre, hogy segítsünk a másik embernek. Ebben a formában az ünnepet csempésszük be a hétköznapokba segítsünk másoknak az év minden napján!